9. fejezet

Sziasztok! :) Szóval megjöttem a 9. résszel. Remélem tetszeni fog nektek is. Valamint még annyit mondanék, hogy szeretném megköszönni a 2000+ megtekintést valamint a +1 feliratkozót. Este mikor megjöttem nyaralásból körbeugráltam a szobámat. Szóval köszönöm. :)

Jó olvasást,

Aggie.

Másnap miután kinyitottam a szemem nagyokat pislogva néztem körül. Meglepődtem mikor rájöttem, hogy a szobámba vagyok. Az utolsó emlékem, hogy bementem a bárba és az egyik pultos sráccal elindultam haza. Hisztiztem neki, aztán arrébb mentem. Majd oda jött hozzám. De a hangja, mintha mélyebb lett volna.

Nem tudtam mi történt, de nem is érdekelt. Dávid szakított velem. Már sosem kapom őt vissza.

 - Jó reggelt anya! - motyogtam neki miután leértem a konyhába. A fejem lüktetett és hányingerem volt.

 - Jó reggelt! Mit csináltál tegnap este? Nem jöttél haza. Éjfélig vártalak.

 - Dávid szakított velem aztán elmentem egy bárba és hazaértem.

 - Szakítottál Dáviddal? Hogy-hogy? Hisz szerettétek egymást nem?

 - De igen csak én tudod megcsaltam őt. - sütöttem le a szemem.

 - Mi? És mégis kivel?

 - Justin Bieber-rel.

 - A fiú akinek a koncertjére mentetek igaz? - bólintottam egyet - Mesélj csak kicsim. - mosolygott rám anya.

 - Nem tudom mit mondhatnék. Csak úgy megtörtént. De miért érdekel ez téged?

 - Tudod én is olyan voltam apáddal mint ti Dáviddal. Szerettük egymást, miatta veszekedtem apámmal. Egy este elmentünk bulizni és terhes lettem veled. Úgy 18 éves lehettem. Először majd megőrültem a tudattól, hogy gyerekem lesz aztán pár hét múlva megbarátkoztam vele. Mindent megtettem, hogy egészséges legyél. Anyával együtt vásárolgattunk mindent amire szükséged lehet. Apám persze nem örült neki. Legszívesebben le is tagadott volna. Aztán 4 éves lehettél mikor elmentem egy este bulizni és lefeküdtem egy másik fiúval. Apád megtudta és itt hagyott. Azóta nem is beszéltem vele.

 - Anya, ugye megbocsájt Dávid? - már majdnem sírtam. Még sosem hallottam anyát ilyen őszintén beszélni. Főleg nem a múltjáról.

 - Nem tudom kicsim. De te egy nagyon erős lány vagy. Akármi is lesz biztosan jól fogsz dönteni. Ügyes lány vagy. - ölelt meg anya.

 - Köszönöm. Anya, már csak egy félév van a suliból. Szóval nem lehetnék erre a kis időre magántanuló?

 - Meglátjuk jó? De most készülődj, mert elfogsz késni.

Felvettem egy kényelmes szettet és elindultam a suliba. Nessie csatlakozott hozzám útközben.

 - Na mi volt?

 - Szakítottunk.

 - Sajnálom édesem. - ölelt meg Nessie miközben mentünk.

A suli csak 10 percnyire volt tőlünk így hamar odaértünk. Már csak mi hiányoztunk az osztályból. Dávid a szokásos helyén ült. Mellettem. Amióta csak ismerjük egymást majdnem mindig egymás mellett ültünk.

Éreztem, hogy feszült a levegő és mindenki engem nézett, hogy vajon odaülök-e volt barátom mellé.

 - Ne bámuljatok már! - szólalt meg Dávid.

 - Szia. - köszöntem neki kissé bátortalanul.

 - Szia. - fordította felém arcát. - Figyelj, Jázmin. Attól, hogy szakítottunk én nem szeretnék rosszban lenni veled. Csak te csináltál valamit ami, szóval már nem működött volna a kapcsolatunk akkor sem ha meg is bocsájtok neked.

 - Na ne. Ezt most komolyan gondoltad? - kezdtem ideges lenni, így felpattantam a székről. - Megcsaltalak. Te haragszol rám amit teljesen megértek. Azt is megértem, hogy ezért szakítottál velem. De ne mondd már azt ezek után, hogy maradjunk barátok. Igen mindennél jobban vágynék rá, de te idióta vagy. Minek akarod, hogy a barátod legyek miközben egy kibaszott ribancnak gondolsz? - még mondtam volna tovább, de Dávid félbeszakított ugyanis ő is elkezdte mondani a magáét.

*******

 - Vigyázz magadra, Kincsem. - adott egy utolsó puszit anya.

 - Oké. Majd hívlak, ha megérkeztem. - még egyszer megöleltem őt, majd elindultam a kapu felé.

" A Los Angeles-be tartó járat utasai, hogy meg kezdhetik a beszállást. " 

Fél óra múlva már a repülőgépen ültem. Igen jól gondoljátok. Megyek Los Angeles-be. Emlékeztek amikor fél éve összevesztem Dáviddal a suliba? Az volt ott az utolsó napom. Miután hazamentem meggyőztem anyát, hogy hadd legyek magántanuló. Nehézkesen, de belement. Majd még azon a héten kerestem magamnak munkát, amit végül is egy Starbucks-ban kaptam. Nem fizettek rosszul, de sokszor be kellett menni éjszakára is. A pénzt félreraktam és sikerült annyit összespórolnom, hogy Los Angeles-ben eltudjak indulni. 

Nagyon nagy változás kezdődik most az életemben, de talán a jó irányba. Reménykedem benne.

8. fejezet

Visszatértem, emberek. :) A részek megszokott ütemben 1-2 hét között jönnek. Jó olvasást. :)

Aggie

Délután három óra volt mikor landoltunk a budapesti reptéren. Nem mondtuk senkinek sem, hogy máris hazajövünk ezért taxival kellett hazamenni.

 - Vigyázz magadra csajszi és ha bármi van hívj nyugodtan. - ölelt meg a kapunk előtt Nessie.

 - Oké és tényleg nagyon köszönöm ezt az utat meg a koncertet is eszméletlen volt.

 - Oh, Jázmin. Nyugi semmi baj nem lesz. - simogatta a hátam, mert rám tört ismét a sírás roham.

 - Szia. - integettem Nessie-nek majd elindultam befelé. Nyitva volt az ajtó így valószínűleg itthon van anya.

 - Anya?

 - Jázmin? Te hogy-hogy itthon vagy? Történt valami és miért sírsz kicsim? - ölelt meg szorosan - Na gyere pakolj le és csinálok egy teát.

 - Köszönöm, anya.

Pár perc múlva két gőzölgő teát tett le az asztalra.

 - Mi történt? Elmondod?

 - Nem lehetne később? Beszélnem kell Dáviddal. - kortyoltam a teámból.

 - Jól van kincsem. Áthívjam?

 - Nem kell anyu, átmegyek. Majd jövök, jó? És köszönöm a teát.  - adtam neki egy puszit.

A rövidke út alatt rengeteget gondolkoztam, mint mostanában mindig. Az életem felfordult. Eddig volt egy szinte tökéletes életem. Szerelemmel, anyával, barátokkal és most? Tele van az életem titkokkal. Azt sem tudtam, hogyan mondom el Dávidnak, mert hazudni nem szeretnék neki. Ebben biztos voltam. Ahhoz túl fontos nekem. Imádom őt. Mindig kiáll mellettem, soha nem lehetett rá egy rossz szavam sem. És ezt hogy hálálom meg? Megcsalom őt. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek.

És ha nem lenne még elég bajom ott van Justin is. Akivel egész jó volt az éjszaka, de ennyi. Részemről ennyi, de úgy láttam neki többet jelentett, vagy csak azért csinálta, hogy elhiggyem, hogy többet akar és lesz második, harmadik menet is? Ez durván hangzik, de azok alapján amit a média mondd ez valószínűbb.

Szerencsémre nem volt több időm ezen gondolkozni ugyanis megérkeztem Dávidhoz.

 - Jázmin? Szia drágám.

 - Csókolóm, Anna néni. Dávid itthon van?

 - Igen, fent van a szobájában, menj csak fel nyugodtan.

 - Köszönöm.

Felbaktattam az emeletre miután levetkőztem. Kettőt kopogtam, majd óvatosan benyitottam. Dávid az ágyán feküdt pont úgy hogy nem láthatott. Halkan becsuktam az ajtót és átöleltem barátom derekát. Először megijedhetett, mert felpattant az ágyról majd megcsókolt. Kétségbeesetten csókoltam vissza, mert félek, hogy ez lesz az utolsó.

 - Hogy- hogy itthon is vagy? Nem csak holnap jöttetek volna haza?

 - De csak...Beszélnünk  kell. - sóhajtottam egy nagyot.

 - Történt valami? - nézett rám Dávid - Basszus mondj már valamit.

 - Én..szóval én lefeküdtem valakivel. - böktem ki, miközben könnyeimmel küszködtem.

 - Te, te megcsaltál?

 - Én sajnálom. - néztem rá. Szeme kissé könnyes volt, de tudtam könnyei úgy sem fognak lefolyni arcán. Ő ennél erősebb. Sosem mutatta ki ha bántotta valami. - Dávid, mondj már valamit.

 - Most, menj el kérlek.

Nem kérdeztem semmit, csak magára hagytam. Csizmám és kabátom magamra kapva hagytam el a házat. Már nem tudtam parancsolni az érzéseimnek és nem is akartam. Könnyeim megállíthatatlanul, patakokban folytak. Nem tudtam hova menjek. Haza nem akartam. Nessie mondta, hogy nyugodtan menjek hozzá, de nem akartam most ráakaszkodni.

Pár óra múlva még mindig csak róttam az utcákat, mikor megláttam egy szórakozóhelyet amibe csak úgy özönlöttek az emberek, annak ellenére, hogy még csak hét óra van. Csábított a gondolat, hogy bemenjek és leigyam  magam. Hogy elfelejtsek mindent.

 - Egy vodkát kérek. - mosolyogtam a pultos fiúra. Egész helyes volt.

 - Az ilyen szép hölgyeknek nem szabadna ennyit inni.

 - Nem is, nem is ittam sokat. - válaszoltam neki kissé akadozva.

 - Láttalak ám már a pultnál. - vigyorgott - És pontosan ezért lesz ez az utolsó italod.

 - Nem, kérek még. - nyavalyogtam miközben lehúztam a sokadik vodkámat.

 - Várj egy pillanatot.

 - Hol voltál?

 - Mehetünk haza? Szuper. Induljunk. - majd kijött a pultból megragadta kezem és elkezdett kifele húzni a bárból.

 - Nem akarok hazamenni.

 - De, muszáj hazamenned. Gyere.- kicsit meghúzta a kezem, mire én elengedtem az övét és pár méterrel arrébb a fal mellé ültem. - Na, most mi a baj?

 - Semmi. Hagyj békén. - feleltem elcsukló hangon. Majd ma már sokadszorra ismét elkezdtem sírni. Fejemet a térdemre hajtottam.

 - Héj, hercegnő. Gyere. Shh. Nem lesz semmi baj. - simogatta a hátam, majd ölébe kapott. Így indult el velem. Hogy hová? Azt bizony nem tudtam. De nem is érdekelt. Bíztam benne. Pár percig még mellkasát bámultam, majd minden elsötétült.

7.fejezet

Sziasztok! :) Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de egyszerűen nem tudtam mit írjak. Naponta írtam egy-egy mondatokat és kész. Viszont most itt a rész, de az olvasása előtt még egy rossz hír...

A blogot Július 1. - Augusztus 1. között szüneteltetni fogom. Az okokat nem sorolnám fel, de nem szeretném azt, hogy ámítalak titeket hogy jövőhéten rész és csak Augusztusba hozom. Ez egy hónap alatt összeszedem magam megírok előre pár részt,mert sajnos most nincsenek, valamint nyaralok és bulizok. Nektek is ezeket kívánom és remélem tetszik ez a rövid, de tartalmas rész. :)

Augusztusba találkozunk, 

Puszi Aggie

Miután megfordultam valami keménybe ütköztem. Nem tudtam mi lehet az, ezért sajnos ki kellet nyitnom a szemem. Egy barna szempárba ütköztem ami engem nézett.

- Jó reggelt! - mosolygott rám Justin Bieber. Mit keresek Justin..De gondolatmenetem nem tudtam végig vinni mert eszembe jutottak az este történtek.

 - Neked is. - erőltettem egy mosolyt arcomra, majd elkezdtem felkapkodni a földről a ruháim - Haza tudnál vinni?

 - Persze. - sóhajtott lemondóan.

 - Figyelj én nem tudom miért volt, de ez nekem nem jelentett semmit. Nekem, nekem otthon barátom van, akit most megcsaltam.

 - Én pedig nem is akarok rád tukmálni semmit csak beszéljük meg.

 - Mit beszéljünk ezen? Te dugtál egy jót és én élveztem, de én megcsaltam a barátom. Ennyi. Ezen nincs mit megbeszélni. - felvettem a cipőmet és elkezdtem kiindultam a szobából - Mehetünk.

Az út kínos csendben telt. Sajnáltam ezt az egészet és igen tudom, hogy kibaszottul megbántottam Justin-t, de ez van. Ha nem lenne Dávid akkor akkor minden más lenne. De mivel ő van nekem ezért már más a helyzet. Én lefeküdtem Justin Bieber-rel és neki ezt soha az életben nem szabad megtudnia.

 - Jázmin?

 - Én vagyok az.

 - Te hol  a jó büdös francba voltál az éjszaka? - jött felém a méregtől már vörös fejű barátnőm. Nem tudom elmondjam-e neki..

 - Először ülj le és nyugodj meg addig lezuhanyzom. - mondtam neki majd nyugodtan besétáltam a fürdőbe. Nem tudom hogyan kéne ezt elmondanom neki. Csak úgy menjek ki és közöljem vele hogy Justin Bieber-nél voltam. Vagy hazudjak neki? Nem azt biztos hogy nem. Ahj, utálom magam amiért ebbe keveredtem. És mekkora ribanc vagyok...Dávid a barátom, Bence a volt barátom akivel ma ugyanúgy csókolóztam és Justin csak egy híresség akivel lefeküdtem. Ilyen szar helyzetet. Gyorsan fogat mostam és kimentem már nyugodt ám türelmetlen barátnőmhöz.

 - Szóval? - nézett rám felvont szemöldökkel.

 - Először is ezt soha senkinek nem mondhatod el.

 - Jól van, mondd már.

 - Én, lefeküdtem. Szóval lefeküdtem Justin Bieber-rel. - hadartam el gyorsan majd ránéztem Nessie-re. El volt fehéredve és csak bámult. Majd kitört.

 - Te komolyan lefeküdtél vele? Mégis hogy és miért nem hívtál? Jó volt? Jelentett valamit neked? Te megcsaltad Dávidot.- halkult el a végére és az öröm rohama is abba maradt.

 - Igen lefeküdtem vele, nekem semmi nem jelentett. Hívni igazából el is felejtettelek. És eszméleten jó volt.

 - De hogyan?

 - Miután én nem kaphattam autogrammot, követte az öltözőjébe és egyszer csak elkezdtünk csókolózni és aztán mondtam hogy hozzon vissza, de ő magához vitt. Először kiakadtam, nem is kicsit. De aztán megtörtént. Én nem akartam Nessie. Olyan szarul érzem magam, hogy megcsaltam Dávidot. Egyszerűen nem tudom mit csináljak. - mire mindezt elmondtam már patakokban folytak a könnyeim. Nem bírtam tovább tartani magam.

 - Shh. Ne aggódj, minden rendben lesz. - simogatta hátamat.

Fél óra múlva már jobban voltam. Legalábbis már nem bőgtem. De belül mardosott a bűntudat. Hogy tehettem ezt vele? Hisz pár napot sem bírok ki nélküle, és nála jobban nem szeretek senkit, kivéve anyát. Mert bár sokat veszekszünk és nem kedveli Dávidot mégis ő az anyukám.

 - Nessie, haza tudunk ma menni?

 - Persze, bár csak holnap terveztem, de rendben. A legkorábbi két óra múlva megy. Jó lesz? - nézett fel telefonjából.

- Igen és nagyon köszönöm ezt az utat. - öletem át.

- Szívesen. Szerintem pakoljuk be ezt a pár ruhát és menjünk még el kávézni.

-Okés.

6. fejezet (18+)

Sziasztok! :)Egy kis idő után itt a hatodik fejezet! :) Az események kicsit gyorsnak tűnhetnek ebben a részben, de ez direkt ilyen lett. :) És kitartás, már csak 1 hét és vége a sulinak! :)

Puszi: Aggie

És valóban. Az elmúlt 2 órában felöltöztünk, egymás haját és sminkjét csináltuk meg. Valamint lányokhoz méltóan kiveséztünk ezer meg ezer témát is.

Nessie önmagát meghazudtolva egy virágmintás rövidnadrágot vett fel fekete harisnyával és egy kötött, szürke felsővel. Én pedig magamat adva egy fekete farmert vettem fel a barátnőm által vásárolt citromsárga felsővel és egy rövid szárú csizmával. A sminkemet sem vittem túlzásba, natúr szemeimmel és vörös ajkaimmal.

 - Nessie gyere már! - kiabáltam a szobaajtóból barátnőmnek aki még a magassarkúját vette fel.

 - Mehetünk. - lépett mellém.

A koncert másfél óra múlva kezdődik csak, de jobb előbb ott lenni.

De úgy látszik még ez sem volt elég idő, hisz már rajongók ezrei álltak sorba.

 - Nessie így az életbe nem fogunk bejutni. - mutattam az előttem álló sorra.

 - Nyugi mi nem itt megyünk be. Hanem ott. - mutatott egy félreeső ajtóra ahová a 'VIP' felirat volt felfestve. Majd rám mosolygott és elkezdett arra fele húzni.

A színpad mellett álltunk ahonnan mindent lehetett látni. De tényleg mindent. 2 óra várakozás után végre felcsendült a Boyfriend és vele együtt a lányok sikolya is erőteljesebb lett. Barátnőm mellettem ugrált és visított, miközben én csak hangosan énekeltem a szöveget. Mindig is én voltam a visszafogottabb, minden téren. De ennek ellenére én talán jobban tudok szeretni. És ez példaképemnél Justin Bieber-nél sem volt másként.

A koncert elképesztő volt. A legmeghatóbb 4 percet pedig a Change me című szám kapta. Egészen elérzékenyültem miközben hallgattam és néztem alatta a videómontázst. A Backstage-ben még hárman voltak rajtunk kívül. Mi, azaz én voltam a legutolsó a dedikálás, beszélgetés és fotózkodás rövid sorjában. Vagyis csak lettem volna, ugyanis Nessie után lépett be Scooter azzal a szándékkal, hogy közölje velünk, hogy menjünk haza, mert Justin is fáradt így már nem csinál több képet velünk. Először csupán elkeseredtem, de aztán makacsságom jeléül elkezdtem követni Justin-t egészen az öltözőéig ahol becsuktam magam mögött az ajtót.

 - Mit akarsz? - kérdezte unottan miközben felém fordult.

 - Azt amit odakint - mutattam ajtóra - nem kaptam meg.

 - Igazán? - jött közelebb egy lépést.

 - Igazán. - hátráltam én is egyet, mire közelebb jött és én mentem hátrébb amíg a falnak ütköztem. De Justin csak jött tovább míg már csak pár centi választott el minket egymástól.

 - Még mindig olyan biztos vagy benne? - préselődött testemnek.

 - Mit akarsz? - suttogtam szinte szájába.

 - Téged. - válaszolta majd nekiesett ajkaimnak. Egy pár pillanatig haboztam majd visszacsókoltam.

Csókcsatánk közepette észre sem vettem, hogy már a kanapénál vagyunk, így Justin simán maga alá döntött és úgy folytattuk tovább. Mikor a pólóját kezdtem lehámozni kopogást hallottunk. Justin betolt a ruhaállvány mögé, majd kinyitotta az ajtót.

 - Mit akarsz Scott? - támaszkodott az ajtófélfának.

 - Nem megyünk?

 - Egyedül akarok menni és ha megkérhetlek ne is zavarj, mert fáradt vagyok és aludni akarok. - nézett Scott-ra mint aki tényleg ezt fogja csinálni.

 - Jól van. De semmi csajozás, pia, mert ha bármelyiket meglátom a közeledbe akkor...

 - Hello Scoo. - csukta be az ajtót - Mi a neved? - fordult felém mikor már a kanapén ültem.

 - Jázmin, és most vigyél vissza a hotelbe kérlek.

 - Jól van. - sóhajtott - Melyikben szálltál meg?

 - A Victoria's-ban.

 - Menjünk. - lépett ki az ajtón.

 - Szép kocsi. - mutattam fekete Lamborhini-jére.

Az út elején kínos csend uralkodott, amit Justin a rádió hangjával próbált enyhíteni. Kifele nézelődtem mikor megláttam, hogy a Miami Street-re kanyarodunk be. Ha jól tudtam ez a külvárosba vezet, a hotel pedig a belvárosban van.

 - Justin hol vagyunk? - fordultam sofőröm felé.

 - Teszünk egy kis kitérőt. - kacsintott rám.
 - Hol a szarba vagyunk Justin? - kezdtem el ordibálni.
 - Fogd már be a pofád, baszki. - kiabált vissza miközben rácsapott a kormányra, amitől kissé megijedtem.
 - Megjöttünk. - parkolt le pár perc múlva egy óriási villa előtt.
A ház belülről is nagyon szép volt, de kicsit féltem, hogy Justin-nal egyedül kell benne lennem. Mert bár imádtam, tudtam és féltem a dühkitöréseiről.
 - Kérsz valamit? - bökött a konyha felé.
 - Igen, egy pohár víz jólesne. - mentem utána - Ja és azt is megmondhatnád, hogy miért hoztál ide.
 - Őszintén? - nézett rám, mire én bólintottam - Szeretném befejezni azt amit az öltözőben elkezdtünk. - fejezte be majd nekiesett ajkaimnak. Annyira jól csókolt, hogy nem lehetett ellenállni neki. De ami a legszörnyűbb, hogy még csak nem is bántam.
Justin hirtelen felkapott az ölébe és az emeletre vitt, gondolom a szobájába. Csókunk egy percre sem szakadt meg. Miután beértünk a szobába finoman az ágyra dobott és elkezdte lehámozni felsőmet. Miután eldobta a sárga csipkecsodát kulcscsontomat kezdte csókolni. Ezt apró sóhajokkal jutalmaztam. Majd ahogy egyre lejjebb haladt úgy lettek hangosabbak és erősebbek a nyögéseim. A nadrágom észrevétlenül lekerült rólam így már csak egy keveset takaró fehérneműben feküdtem Justin alatt, amikor meguntam ezt a pozíciót és egy határozott mozdulattal magam alá döntöttem és ráültem a csípőjére. Vagyis egy picit lejjebb. Majd gyorsan lehámoztam pólóját.
 - Ha játszani akarsz akkor máshova menj. - mordult fel az alattam fekvő fiú.
 - Oh igen? Akkor szia. - kezdtem volna leszállni róla.
 - El ne menj baszki. - nyögte majd visszahúzott mire egy gyors csókot nyomtam ajkaira, miközben erős V vonalát simogattam.
Majd egy gyors és hirtelen mozdulattal lerántottam szürke melegítőgatyáját fekete boxerével együtt és számba kaptam leleményes méretét. Keményen kezdtem szopni. Örömet akartam szerezni neki  a gyorsaságommal és a mélységemmel pedig nem is ismertem. Pár perc múlva pedig hangos nyögései közepette a számba élvezett. Változtatott helyzetünkön majd melltartóm és már nedves bugyim eltávolítása után, a már ismét merev péniszét tövig belém nyomta. Hagyott pár másodpercet majd miután felemeltem csípőmet, keményen kezdett el döfni. Minden egyes lökésnél egyre nagyobb lett a gyönyör, mindkettőnk számára. Majd pár lökés után Justin nevét sikítva élveztem el.
Még lökött párat, majd egy takarót magunkra terítve feküdt le  mellém.
 - Nem gondoltam volna, hogy te ilyen lány vagy. - mosolygott rám.
 - Milyen?
 - Ilyen vad. - csókolt meg.

5.fejezet

Sziasztok! :) Szóval megjöttem az ötödik fejezettel is egy jó nagy késés után, de szerintem megérte várni a részre. Szerintetek is?

Puszi: Aggie

ZENE

Még jó pár percig így álltunk. Egyszerűen élveztem a karjai közt lenni. Aztán elindultunk. Semmi célunk nem volt csak szeltük a várost. Amikor előjött egy - számomra - kellemetlen téma.

 - És igazából miért hívtál? - kérdezte Bence.

 - Tudod gondolkoztam. Sokat. A repülőn, mielőtt hívtalak és beszéltem erről Vanesszával is. Mert, bár nagyon fáj bevallani, de úgy érzem, hogy érzek még valamit - sóhajtottam - irántad.

 - Jázmin én, én biztos vagy te ebben?

 - Nem tudom. - rogytam le a mellettünk levő fa tövébe.

 - Hát. Huh. Bocsi, de erre nem tudok mit mondani. - bökte ki. Arca gondterheltnek tűnt. Pedig nem akartam neki rosszat. Egyszerűen csak szerettem volna túl lenni rajta. azt hiszem minden szempontból.

 - Én sajnálom. Ez, felejtsd el. - mondtam majd elindultam vissza a hotel felé. Pár métert mehettem mikor a karomnál fogva megállítottak.

 - Jázmin én nem így értettem. - fordított maga felé Bence.

 - Akkor hogy? - kérdeztem, mert nem értettem. Sőt az égvilágon semmit nem értettem.

 - Tudod ezt nehéz elmagyarázni. - sütötte le a szemét.

 - Értem. Akkor én most megyek is. - indultam volna el ha a szemben álló srác nem zárja kezem övéi közé ezzel megakadályozva. Aztán, aztán közelebb húzott. És, és megcsókolt. Csak úgy. Úgy egyszerűen.

Be kell vallanom még mindig eszméletlenül jól csókol. Majd hirtelen nagy fény lobbant fel előttem. Mikor felnéztem rájöttem. Azok vakuk. De miért minket fényképeznek? Ezen sajnos nem tudtam gondolkozni, mert Bence elkezdett futni. Persze velem együtt.

 - Bence mi ez? -  kiabáltam mikor rám nézett. És még gyorsabban kezdett futni. 10 perc múlva már a hotel aulájában lihegtünk.

 - Na jó! Most már tudni akarom, hogy mi ez az egész.

 - Jó csak menjünk fel légyszíves.

 - Oké, de számíts Vanesszára. - figyelmeztettem. - Ja és maximum 1 óráig maradhatsz!

Mikor felértünk szerencsémre Nessie nem volt itthon". Az ágyon hagyott levele szerint elment ruhát venni a koncertre és legkésőbb fél 2-re itthon van.

 - Kérsz valamit inni? - kérdeztem vendégemet.

 - Nem köszi. - mosolygott.

 - Oké akkor ez esetben már kezdheted is. - huppantam mellé az ágyra.

 - Szóval az úgy volt, hogy... és elkezdett mesélni. Egy óráig talán csak hallgattam.

 - Akkor te itt egy híres táncosfiú vagy? - kérdeztem kissé hitetlenkedve.

 - Igen, de csak voltam. - válaszolt lehajtott fejjel.

 - És ezért fényképeztek le minket?

 - Pontosan. - mondta miközben felpattant és az ablakhoz sétált, pont úgy hogy ne lássam az arcát.

 - És miért nem hallottam még erről a dolgodról otthon?

 - Tudod én csak itt  Kanadában vagyok népszerű. Amerikában ezt még csak meg sem próbálhatnám a szabályok miatt.

 - Akkor Magyarországon nem ez lesz a vezető cikk a heti újságban ugye? - kérdeztem reménykedve.

 - Nem.

 - Akkor jó. - sóhajtottam egy nagyot, majd valami megcsillant az ablakon - Bence, valami baj van? - mentem oda hozzá.
 - Te, te nem vetsz meg emiatt? - fordult felém még mindig lehajtott fejjel.
 - Dehogyis, hisz ez. Szóval miért kéne megvetnem?
 - Nem tudom csak ez az egész táncolós dolog, meg a múltban történtek. Jázmin én annyira sajnálom amit akkor tettem.
 - Bence nyugi - túrtam bele hajába ezzel kényszerítve arra, hogy felemelje a fejét - én, engem nem érdekel a múlt. - öleltem meg majd magamat is meglepve megcsókoltam. Ez a csók sokkal hosszabb volt, mint az utcán történt. És talán érzelemmel telibb is. Mikor elszakadtam tőle szorosan megöleltem.
 - Azt hiszem most megyek. - szólalt meg pár perc múlva.
 - Rendben. - bólintottam.
 - Remélem még találkozunk. - köszönt el majd egy gyors csók után már itt sem volt.
Egy pár perc múlva úgy döntöttem lezuhanyzom és a hajam is megmosom.
Forró víz csepegett az egész testemre, a bőröm legkisebb felületére is. Elképesztő érzés volt. Olyan csodás, mint a mozgással teli éjszakák és forró csókok Bencével.
Nem, nem. Én nem gondolhatok ilyeneket. Vagyis, hogy gondolhatok csak nekem barátom van. Úr Isten! Én megcsaltam Dávidot. Ez nem, nem történhetett meg.
 - Jázmin. - hallottam kintről a hangomat. Szóval Nessie hazaér. Remek.
 - Zuhanyzok. - kiabáltam ki én is, majd gyorsan megmostam még a hajam.
 - Szia. - köszöntem Nessie-nek mikor kilibegtem a fürdőből a köntösömben.
 - Szia Jázmin. Vettem neked is egy ruhát a koncertre. - közölte mosolyogva.
 - Nessie. Hányszor mondjam még, hogy van elég ruhám és nem kell mindig venned nekem? - kérdeztem tőle nevetve.
 - De ezt egyszerűen imádni fogod. - csillantak fel szemei és akkor tudtam. A maradék 4 órát a koncertig beszélgetéssel és készülődéssel fogjuk tölteni.