1. rész- Mindennek az elején

Sziasztok! Végre vasárnap és itt az első rész! :) Bevallom én már nagyon vártam hogy kitehessem a fejezetet, hisz én már tegnap megcsináltam itt a Bloggeren. Valamint köszönöm szépen a feliratkozót! :) Remélem tetszeni fog, valamint még annyi, hogy nézzetek be a jobb oldali modulsávban található Információs Képek menüpontba ahol láthatjátok Jázminék házát, szobáját, stb...

Remélem tetszik és Jó olvasást! :)

xx

" Ott van! Csak egy méterre áll tőlem, s ez a távolság egyre csak csökken. Már csak pár centi van köztünk mikor elkezdi énekelni a Heartbreaker-t. De mintha egyre hangosabban és közelebbről szólna....majd rájöttem."

Ez az egész ismét csak egy édes álom volt, de a fránya csókig megint nem jutottunk el.

Miután kinyomtam az ébresztőmet, lassan kinyitottam a szemem. A fény most nem árasztotta el az amúgy is világos szobámat. Mikor kinéztem az ablakon jó pár esőcsepp versenyzett azon, hogy ki ér le előbb az ablakom üvegről.

Ágyamból kikelve, leslattyogtam a konyhába, ahol anya már a reggeli kávémat csinálta.

 - Jó reggelt! - nyöszörögtem anyának halkan.

 - Jó reggelt Jázmin! Mit csinálsz ma? - kérdezte miközben elém tolta a kávét.

 - Délután? - kérdeztem mire ő csak bólogatott. - Hazajövök, összedobálok egy pár ruhát és Dávidnál leszek.

 - Kicsim, miért nem érted meg, hogy Dávid nem hozzád való? Miatta lettél olyan amilyen vagy, és ezek is - mutatott tetoválásaimra - miatta lettek. - kelt ki magából anya.

 - Na jó anya! Azt megértem sőt el is

viselem, hogy nem bírod Dávidot, de attól még nem kell, minden egyes leendő alkalommal leszólni! - kiabáltam neki, majd felszaladtam a szobámba.

Gyorsan megmosakodtam, fogat mostam majd magamra kaptam ezt a szettet. Sminkelés gyanánt a jól bevált, spirál-ceruza-szájfény triót választottam. A táskámba beledobáltam még egy- két ruhát és már az ajtón kívül is voltam. Legjobb barátnőmmel Vanesszával mentem volna suliba. Általános iskola utolsó évében jött a sulinkba és szerencsére jól ki is jöttünk. Akkoriban nem volt túl sok barátnőm....de ez mára már megváltozott. Persze ezzel most biztos azt gondoljátok, hogy milyen nagyképű kis p**a vagyok, de nem. Egyszerűen megtanultam megvédeni magam az engem támadó bántásoktól. Amit mások persze nagyképűségnek és bunkóságnak tudnak be.

 - Szia Nessie! - ugrottam barátnőm hátára az osztálytermünkben - hol voltál reggel?

 - Neked is szia. Két dolog: Ne hozd rám a frászt ilyen formában és volt egy kis dolgom azért nem mentem. Ja és suli után pakolj össze pár ruhát, mert ma nálam alszol. És nincs buli!

 - Holnap úgy is lesz! - ordította át a terem másik végéből Tomi.

 - Fogd be a szádat Tomi vagy.....

Hát ez kezd egyre furcsább lenni. Gondolataimból egy meleg kéz zökkentett ki ami a derekamat simogatta.

 - Dávid! - ugrottam barátom nyakába és hosszasan megcsókoltam.

 - Szia cica! Akkor jössz este?

 - Ahj, nem tudok. Nessie kijelentette, hogy nála kell aludnom valami nagyon fontos dolog miatt. - sóhajtottam egy nagyot.

 - Kár!

 - De! Ígérem kiengesztellek. - kacsintottam Dávidra, majd a helyemre mentem.

Nagyon kíváncsi vagyok mire készül Nessie.