3. fejezet

Okés szóval itt vagyok! :) Ez a rész egy elmélkedősebb lett, megismerhetitek Jázmin múltját. És örömmel jelentem, hogy hamarosan Justin is fel fog tűnni. :) Remélem tetszik és nagyon szépen kérlek titeket, hogy pipáljatok vagy írjatok Chat-be  vagy Kommentbe mert így nem tudom, hogy TI mit gondoltok a történetről.!

Puszi: Aggie

Nessie már ezer éve a barátnőm, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer elvinne Kanadába. Ez annyira hihetetlen, még mindig nem hiszem el. Úgy érzem az életem már kezd ismét normális lenni. Bár már jó lesz, ha minden rendbe jön, mert az elmúlt években igencsak elvesztettem az irányítást saját magam felett. Miután 13 éves koromban apa elhagyott minket minden összeomlott. Anyát hibáztattam érte, természetesen oktalanul, hisz nem ő tehetett róla. Akkoriban kezdtem el járni bulizni és utána egy évvel csináltattam az első tetkómat is ami a bal csuklómon található és a 'Never give up' felirat látható rajta. Ezután a suliban még különcebbnek tűntem és én még inkább megakartam mutatni azt, hogy nem vagyok egy kislány akivel  bárki kiszúrhat. Ezután a bulikban már nem csak ittam hanem a fiúk felé is egyre nyitottabb lettem. Volt egy rövidke kapcsolatom is abban az időben. Bencének hívták a fiút és én nagyon szerettem, vagyis ezt hittem.

17 éves volt így ő már nem abban a korban volt amikor az ember csak csókolózni akar. Ha most arra gondoltok, hogy lefeküdtem-e vele akkor a válaszom igen. Már milliószor megbántam, de akkor azt hittem ettől leszek menőbb. De sajnos nem így lett. Bencével végül egy hónapig voltunk együtt, és utána egy másik buliban ismerkedtem meg Dáviddal. Egyből megtetszett, de egy kicsit tartottam is tőle. Mert az ember ha meglát egy ilyen helyes fiút általában azt gondolja, hogy ő biztosan egy bunkó barom, és én is ezt gondoltam. Ez persze nem volt igaz. Akkor este eldöntöttem, hogy ő a barátom lesz és ennek érdekében mindent meg is tettem. Pár kör whisky után már annyira felbátorodtam, hogy oda is mentem hozzá. Először furcsán nézett rám, de aztán elkezdtünk beszélgetni. Pár hét múlva pedig már Németh Dávid barátnőjének mondhattam magam. Anya persze már akkor sem bírta Dávidot, mert szerinte csak kihasznál. Mikor már majdnem egy éve voltunk együtt azt hittem megkedvelte, de meglátta a másik kezemen lévő madarakat és akkor ismét kiakadt. De ennek már három éve. Vanesszáról pedig csak annyit, hogy osztálytársak lévén ő volt az egyetlen ember aki tudott rólam és Bencéről. Azóta sem mertem senkinek elmondani és azt hiszem ez így van jól.

 - Jázmin, huhú hallasz? - legyezgette előttem kezét barátnőm.

 - Persze.

 - Mi a baj? - kérdezte miközben arcomat fürkészte.

 - Semmi, csak elgondolkoztam. - mondtam és utána sóhajtottam egy nagyot.

 - Bence ugye? - bólintottam - Jázmin, ne rágódj rajta már majdnem négy éve volt. Itt van neked Dávid. 

 -  Tudom, csak...

 - Csak?

 - Azt hiszem beszélni akarok vele. - mondtam halkan.

 - Ezt most verd ki a fejedből édesem. 

 - Mindegy hagyjuk légyszíves. 

'Megkérem a kedves utasokat, hogy kapcsolják be öveiket.5 perc múlva landolunk a Torontói reptéren Reméljük kellemesen utaztak.'

 - Megjöttünk. - nyögtem ki.