5.fejezet

Sziasztok! :) Szóval megjöttem az ötödik fejezettel is egy jó nagy késés után, de szerintem megérte várni a részre. Szerintetek is?

Puszi: Aggie

ZENE

Még jó pár percig így álltunk. Egyszerűen élveztem a karjai közt lenni. Aztán elindultunk. Semmi célunk nem volt csak szeltük a várost. Amikor előjött egy - számomra - kellemetlen téma.

 - És igazából miért hívtál? - kérdezte Bence.

 - Tudod gondolkoztam. Sokat. A repülőn, mielőtt hívtalak és beszéltem erről Vanesszával is. Mert, bár nagyon fáj bevallani, de úgy érzem, hogy érzek még valamit - sóhajtottam - irántad.

 - Jázmin én, én biztos vagy te ebben?

 - Nem tudom. - rogytam le a mellettünk levő fa tövébe.

 - Hát. Huh. Bocsi, de erre nem tudok mit mondani. - bökte ki. Arca gondterheltnek tűnt. Pedig nem akartam neki rosszat. Egyszerűen csak szerettem volna túl lenni rajta. azt hiszem minden szempontból.

 - Én sajnálom. Ez, felejtsd el. - mondtam majd elindultam vissza a hotel felé. Pár métert mehettem mikor a karomnál fogva megállítottak.

 - Jázmin én nem így értettem. - fordított maga felé Bence.

 - Akkor hogy? - kérdeztem, mert nem értettem. Sőt az égvilágon semmit nem értettem.

 - Tudod ezt nehéz elmagyarázni. - sütötte le a szemét.

 - Értem. Akkor én most megyek is. - indultam volna el ha a szemben álló srác nem zárja kezem övéi közé ezzel megakadályozva. Aztán, aztán közelebb húzott. És, és megcsókolt. Csak úgy. Úgy egyszerűen.

Be kell vallanom még mindig eszméletlenül jól csókol. Majd hirtelen nagy fény lobbant fel előttem. Mikor felnéztem rájöttem. Azok vakuk. De miért minket fényképeznek? Ezen sajnos nem tudtam gondolkozni, mert Bence elkezdett futni. Persze velem együtt.

 - Bence mi ez? -  kiabáltam mikor rám nézett. És még gyorsabban kezdett futni. 10 perc múlva már a hotel aulájában lihegtünk.

 - Na jó! Most már tudni akarom, hogy mi ez az egész.

 - Jó csak menjünk fel légyszíves.

 - Oké, de számíts Vanesszára. - figyelmeztettem. - Ja és maximum 1 óráig maradhatsz!

Mikor felértünk szerencsémre Nessie nem volt itthon". Az ágyon hagyott levele szerint elment ruhát venni a koncertre és legkésőbb fél 2-re itthon van.

 - Kérsz valamit inni? - kérdeztem vendégemet.

 - Nem köszi. - mosolygott.

 - Oké akkor ez esetben már kezdheted is. - huppantam mellé az ágyra.

 - Szóval az úgy volt, hogy... és elkezdett mesélni. Egy óráig talán csak hallgattam.

 - Akkor te itt egy híres táncosfiú vagy? - kérdeztem kissé hitetlenkedve.

 - Igen, de csak voltam. - válaszolt lehajtott fejjel.

 - És ezért fényképeztek le minket?

 - Pontosan. - mondta miközben felpattant és az ablakhoz sétált, pont úgy hogy ne lássam az arcát.

 - És miért nem hallottam még erről a dolgodról otthon?

 - Tudod én csak itt  Kanadában vagyok népszerű. Amerikában ezt még csak meg sem próbálhatnám a szabályok miatt.

 - Akkor Magyarországon nem ez lesz a vezető cikk a heti újságban ugye? - kérdeztem reménykedve.

 - Nem.

 - Akkor jó. - sóhajtottam egy nagyot, majd valami megcsillant az ablakon - Bence, valami baj van? - mentem oda hozzá.
 - Te, te nem vetsz meg emiatt? - fordult felém még mindig lehajtott fejjel.
 - Dehogyis, hisz ez. Szóval miért kéne megvetnem?
 - Nem tudom csak ez az egész táncolós dolog, meg a múltban történtek. Jázmin én annyira sajnálom amit akkor tettem.
 - Bence nyugi - túrtam bele hajába ezzel kényszerítve arra, hogy felemelje a fejét - én, engem nem érdekel a múlt. - öleltem meg majd magamat is meglepve megcsókoltam. Ez a csók sokkal hosszabb volt, mint az utcán történt. És talán érzelemmel telibb is. Mikor elszakadtam tőle szorosan megöleltem.
 - Azt hiszem most megyek. - szólalt meg pár perc múlva.
 - Rendben. - bólintottam.
 - Remélem még találkozunk. - köszönt el majd egy gyors csók után már itt sem volt.
Egy pár perc múlva úgy döntöttem lezuhanyzom és a hajam is megmosom.
Forró víz csepegett az egész testemre, a bőröm legkisebb felületére is. Elképesztő érzés volt. Olyan csodás, mint a mozgással teli éjszakák és forró csókok Bencével.
Nem, nem. Én nem gondolhatok ilyeneket. Vagyis, hogy gondolhatok csak nekem barátom van. Úr Isten! Én megcsaltam Dávidot. Ez nem, nem történhetett meg.
 - Jázmin. - hallottam kintről a hangomat. Szóval Nessie hazaér. Remek.
 - Zuhanyzok. - kiabáltam ki én is, majd gyorsan megmostam még a hajam.
 - Szia. - köszöntem Nessie-nek mikor kilibegtem a fürdőből a köntösömben.
 - Szia Jázmin. Vettem neked is egy ruhát a koncertre. - közölte mosolyogva.
 - Nessie. Hányszor mondjam még, hogy van elég ruhám és nem kell mindig venned nekem? - kérdeztem tőle nevetve.
 - De ezt egyszerűen imádni fogod. - csillantak fel szemei és akkor tudtam. A maradék 4 órát a koncertig beszélgetéssel és készülődéssel fogjuk tölteni.