9. fejezet

Sziasztok! :) Szóval megjöttem a 9. résszel. Remélem tetszeni fog nektek is. Valamint még annyit mondanék, hogy szeretném megköszönni a 2000+ megtekintést valamint a +1 feliratkozót. Este mikor megjöttem nyaralásból körbeugráltam a szobámat. Szóval köszönöm. :)

Jó olvasást,

Aggie.

Másnap miután kinyitottam a szemem nagyokat pislogva néztem körül. Meglepődtem mikor rájöttem, hogy a szobámba vagyok. Az utolsó emlékem, hogy bementem a bárba és az egyik pultos sráccal elindultam haza. Hisztiztem neki, aztán arrébb mentem. Majd oda jött hozzám. De a hangja, mintha mélyebb lett volna.

Nem tudtam mi történt, de nem is érdekelt. Dávid szakított velem. Már sosem kapom őt vissza.

 - Jó reggelt anya! - motyogtam neki miután leértem a konyhába. A fejem lüktetett és hányingerem volt.

 - Jó reggelt! Mit csináltál tegnap este? Nem jöttél haza. Éjfélig vártalak.

 - Dávid szakított velem aztán elmentem egy bárba és hazaértem.

 - Szakítottál Dáviddal? Hogy-hogy? Hisz szerettétek egymást nem?

 - De igen csak én tudod megcsaltam őt. - sütöttem le a szemem.

 - Mi? És mégis kivel?

 - Justin Bieber-rel.

 - A fiú akinek a koncertjére mentetek igaz? - bólintottam egyet - Mesélj csak kicsim. - mosolygott rám anya.

 - Nem tudom mit mondhatnék. Csak úgy megtörtént. De miért érdekel ez téged?

 - Tudod én is olyan voltam apáddal mint ti Dáviddal. Szerettük egymást, miatta veszekedtem apámmal. Egy este elmentünk bulizni és terhes lettem veled. Úgy 18 éves lehettem. Először majd megőrültem a tudattól, hogy gyerekem lesz aztán pár hét múlva megbarátkoztam vele. Mindent megtettem, hogy egészséges legyél. Anyával együtt vásárolgattunk mindent amire szükséged lehet. Apám persze nem örült neki. Legszívesebben le is tagadott volna. Aztán 4 éves lehettél mikor elmentem egy este bulizni és lefeküdtem egy másik fiúval. Apád megtudta és itt hagyott. Azóta nem is beszéltem vele.

 - Anya, ugye megbocsájt Dávid? - már majdnem sírtam. Még sosem hallottam anyát ilyen őszintén beszélni. Főleg nem a múltjáról.

 - Nem tudom kicsim. De te egy nagyon erős lány vagy. Akármi is lesz biztosan jól fogsz dönteni. Ügyes lány vagy. - ölelt meg anya.

 - Köszönöm. Anya, már csak egy félév van a suliból. Szóval nem lehetnék erre a kis időre magántanuló?

 - Meglátjuk jó? De most készülődj, mert elfogsz késni.

Felvettem egy kényelmes szettet és elindultam a suliba. Nessie csatlakozott hozzám útközben.

 - Na mi volt?

 - Szakítottunk.

 - Sajnálom édesem. - ölelt meg Nessie miközben mentünk.

A suli csak 10 percnyire volt tőlünk így hamar odaértünk. Már csak mi hiányoztunk az osztályból. Dávid a szokásos helyén ült. Mellettem. Amióta csak ismerjük egymást majdnem mindig egymás mellett ültünk.

Éreztem, hogy feszült a levegő és mindenki engem nézett, hogy vajon odaülök-e volt barátom mellé.

 - Ne bámuljatok már! - szólalt meg Dávid.

 - Szia. - köszöntem neki kissé bátortalanul.

 - Szia. - fordította felém arcát. - Figyelj, Jázmin. Attól, hogy szakítottunk én nem szeretnék rosszban lenni veled. Csak te csináltál valamit ami, szóval már nem működött volna a kapcsolatunk akkor sem ha meg is bocsájtok neked.

 - Na ne. Ezt most komolyan gondoltad? - kezdtem ideges lenni, így felpattantam a székről. - Megcsaltalak. Te haragszol rám amit teljesen megértek. Azt is megértem, hogy ezért szakítottál velem. De ne mondd már azt ezek után, hogy maradjunk barátok. Igen mindennél jobban vágynék rá, de te idióta vagy. Minek akarod, hogy a barátod legyek miközben egy kibaszott ribancnak gondolsz? - még mondtam volna tovább, de Dávid félbeszakított ugyanis ő is elkezdte mondani a magáét.

*******

 - Vigyázz magadra, Kincsem. - adott egy utolsó puszit anya.

 - Oké. Majd hívlak, ha megérkeztem. - még egyszer megöleltem őt, majd elindultam a kapu felé.

" A Los Angeles-be tartó járat utasai, hogy meg kezdhetik a beszállást. " 

Fél óra múlva már a repülőgépen ültem. Igen jól gondoljátok. Megyek Los Angeles-be. Emlékeztek amikor fél éve összevesztem Dáviddal a suliba? Az volt ott az utolsó napom. Miután hazamentem meggyőztem anyát, hogy hadd legyek magántanuló. Nehézkesen, de belement. Majd még azon a héten kerestem magamnak munkát, amit végül is egy Starbucks-ban kaptam. Nem fizettek rosszul, de sokszor be kellett menni éjszakára is. A pénzt félreraktam és sikerült annyit összespórolnom, hogy Los Angeles-ben eltudjak indulni. 

Nagyon nagy változás kezdődik most az életemben, de talán a jó irányba. Reménykedem benne.